Mit érdemes tudnunk ábrázolási képességünkről?
Hitetlenkedve hallják sokan, mégis bátran állítható, hogy bárki megtanítható realisztikusan rajzolni. Ha írni tudsz, tudod formálni a vonalat, tudod az ékezetek helyét, alakját, megkülönböztetsz formákat, kapcsolatokat is tudsz látni és létrehozni. Rajzoláskor igazából egyszerűbb a dolgunk, gazdagabb az eszköztárunk, csak elő kell venni meglévő képességeinket, meg kell ismerni jobban magunkat, hogy valójában mi játszódik le agyunkban, mi térít el.
A jobb agyféltekés tanfolyamnak nincs felső korhatára. Mindegyikünk keze nagyjából hasonló Leonardo da Vinciével, Picasso, Munkácsy, gróf Zichy Mihályéval, hogy csak találomra példálózzak. Egyszerű igazság ez, csak nem gondolunk rá. Kézügyességre inkább a zenésznek, vagy a sebésznek - aki rossz mozdulatával jóvátehetetlen hibát ejthet - van szüksége, mint a képzőművésznek. Rajzolás, festés, szobrászkodás közben számtalan korrekciós lehetőségünk van, senki nincs veszélyben, a produkció sem bukik meg. A közhiedelemmel ellentétben nem a kézügyességen áll vagy bukik tehát a siker. A szájjal vagy lábbal festők között is akadnak művészek, pedig nehéz helyzetükben "kézügyességről" igazán nem beszélhetünk. Ha van olyan testrészünk amellyel rajzeszközöket tudunk irányítani, már sikeresek lehetünk az ábrázolásban.
A siker kulcsa érzékelésünk és gondolkodásunk. A folyamat agyunkban játszódik le, kezünk csak végrehajtó eszköz. Ezért történhet meg, hogy már stuktúrált agyunkat olyan bravúrra tudjuk késztetni, mint az élethű portré készítésének 4 nap alatti megtanulása. A realisztikus ábrázolás pusztán mesterségbeli tudás, nem művészet. Innen vezethet út tovább, a művészi ábrázolás irányába. Ez már gondolatátvivő képességgel és saját esztétikával bír, de lerajzolni a valóst éppúgy mindenki képes, ahogy pl. felkapcsolni a villanyt.
Az, hogy ki miként hasznosítja képességét, művészi megoldásokat keres, vagy „csak” a hétköznapi lényeglátása erősödik fel és a problémamegoldó gondolkodási képessége javul ugrásszerűen, saját szándékain és adottságain múlik. Rajztudásod lehet szórakozásod vagy munkád alapja, könnyeden, magától értetődő természetességgel vetítheted ki fejedből a képet, tehát elképzelt, fantázialényeket és környezetet, sci-fibe illő objektumokat is. Utóbbi még nem az alapkurzuson alakítható ki.
Kinek ajánlható a tanfolyam?
Önbizalomhiánnyal küszködőknek különösen ajánlom, mert eddig ki nem használt képességeiket meglepetésszerű gyorsasággal hozza felszínre. Lehetetlen nem reagálni pszichésen is a hirtelen sikerre. Hatalmas segítség választási helyzetben lévőknek döntésük körülményeinek objektívebb mérlegeléséhez. Természetesen hasznos lakberendezőknek, felvételire készülőknek, divattervezőknek, építészhallgatóknak, tájépítészeknek, formatervezőknek, grafikusoknak stb. Bármelyik területen, ahol a szabadkézi rajz, a vizuális kommunikáció gondot okoz, vagy fejleszteni szeretnéd. De éppoly fontos azoknak, akik a rajzzal kapcsolatban nem aktívak, "csupán" problémamegoldó gondolkodásukat szeretnék fejleszteni.
Hogyan válasszunk a jobb agyféltekés tanfolyamok közül?
Az oktatási "piacon" nincs kontroll, bármilyen önjelölt "tanár" működhet. Ez persze erősíti a szakmai ellenérzéseket. Sebészkést nem adnánk képesítetlen kézbe, de hagyjuk, hogy kontollálatlan minőség (gyakran giccs) kerüljön fejünkbe. Tapasztalható a világháló közvetítésével, ki és milyen szinten igyekszik hasznot húzni ebből. Sok póruljárt részvevő legyint: "Én is elmentem ilyen kurzusra. Ott működött, máshol nem."
Hogy lehet ez? Ha az úszóleckét megtanultuk, tudunk úszni hasonló körülmények között. Én örömmel tapasztalom, hogy tanítványaim nemcsak a kurzuson képesek rajzolni, többen közülük már alkotóművészek. Felvételire készültükben óriási előnyük volt. Talán mert korrigáláskor nem rajzolok bele munkáikba, inkább rávezetem a jó megoldásra bemutató rajzokkal, kérdéssel, megfigyelésekkel. De ehhez tanár kell.
Ha tanácstalan vagy, figyeld meg a tanítványok munkáit! Sok helyen azt tanítják, maszatold a grafitot, itt-ott radírozz bele, azzal kész is vagy. Valóban kész a hatásvadász, szépelgő, finomkodó munka. Ez olcsó, gyors, ráadásul attól sem kell tartani, hogy a tanítványból idővel konkurrencia válik, hiszen nem ismer meg antropológiai összefüggésekről, nem tanul meg térből síkba vetíteni, vagy fordítva. Ezek a kurzusok nem rajzoltatnak élő modell után, csak (életszerűtlenre) retusált) fotók alapján, ahol többnyire a modell fontos részei is hiányoznak. Így eleve kizárt, hogy a kezdő rajzoló legalább magától ráébredjen általános érvényű igazságokra. Ha tehát azt látod a tanulói rajzokon, lapozz másik helyre! Ahányan vagyunk, annyiféle a rajzunk, ahogy írásképünk is. Ha nem ez tükröződik, hanem egyenstilusúak a munkák, az oktatás futószalagszerű, sorozatgyártásra orientált, vagy ... nem tanulók készítették. Sokan és egyszerűen remélnek hasznot a szolgáltatói piacon. De kettőn áll a vásár, válassz okosan! Könnyű a kezdő rajzolót elbájolni hatásvadász gyors elemekkel, lezavarni egy kurzust maszatba radírozott fényekkel, négyzetrácsra hagyatkozott koordinátarendszerré egyszerűsített ábrázolással, ez üzleti siker, de nem neked.
A módszer kidolgozója, Edwards nem így tanította. A témát alaposan körüljárta, kutatta. Biológiai, módszertani, pszichológiai tényezőket vizsgált, e témából doktorált. Mindamellett emberek ezreit tanította a gyakorlatban! Ez tehát az a szerencsés eset, mikor az elméleti munka tényleg kiegészíti a gyakorlatot, a tudós két lábbal áll a földön és gyakorlatban is műveli, amit doktorátusában állít. Hogyan is jöhet ahhoz egy önjelölt, hogy mélységében nem isverve a folyamatot, elvegyen belőle, feleslegesnek ítéljen részeket! Mintha felesleges testrészünktől fosztanának meg. Van olyan?
Sokan megszerzik a könyvet, de nincs türelmük, vagy önfegyelmük végigmenni a raajzgyakorlatokon. Esetleg nem érzékelik a különbségeket, csak érzéseik vannak arról, hogy valami nem stimmel. Pedig ez egy lehetséges jó megoldás. Tanár persze segíthet élő-elevenben, van online üzemmódban, de önképző módon is lehet igazán jó eredményeket elérni.
Az őszinte, standardoktól mentes ábrázolás kis hibákkal is meggyőzőbb, mint a szépelgő maszálásból kibontakozó kép. Amelyik tanfolyam művészt ígér faragni belőled, nem mondhat igazat, hiszen nem ismer téged, honnan tudná, milyen gondolati tartalom lakik benned, milyen géneket örököltél. A reális rajzolás elsajátítható készség, mesterségbeli tudás, de nem művészet még. Te fejlesztheted művészetté, ha tehetséget, ötletet, tartalmat viszel bele. A valótlan állítások tehát inkább ámítások.
Időbeosztás szempontjából is szűrhetünk. Saját (13 éves tanári) gyakorlatom alapján állítom 32 órányi gyakorlatsoron igen tömény tanulás folyik. Lebeszélnélek a 3 napos, vagy annál is rövidebb alapkurzusról. A 4 nap is olyan sűrű, hogy azt nyírbálni garantáltan haszonelvű törekvés, mely nem a tanuló számára pozitív. Vannak tanulni vágyók, akik úgy hiszik, ha több éves ismeretanyag néhány napra leszűkíthető, akkor ennél is tovább csökkenthető. Ezeket a kurzusokat ne úgy képzeljük el, mint a Mátrix című film információfelvevő módszerét. Nem pendrive, amit bedugok az emberek tarkójába, hogy tudásom átadjam. A gyakorlatok elvégzése juttat tudáshoz. Ehhez pedig kell az a 32 órányi idő. Jó hír viszont, hogy nem érezzük hosszúnak, mivel az időérzékünk kikapcsol, mikor a jobb agyféltekénk be.
A tanítás, mint mesterség szintén egy sor készség és képesség. A tudásátadás folyamatát, adagolását, személyre szabását, érzékletesen magyarázni szintén tanulni kell. Nem biztos, hogy mérnök, vagy művész képes úgy magyarázni, hogy abból valóban felépíthessük tudásunkat. Diplomáim szerzése közben volt alkalmam bőségesen megtapasztalni, hogy igazán kvalitásos művész is lehet csapnivaló tanár, aki érvelés, magyarázat helyett elintézi tanítványait annyival: "Ezt érezni kell!"
Személyes adalék
Tanárkollégáim és én is ellenérzéssel kezdtem ismerkedni az Edwrds-féle módszerrel. Amolyan hámozott lufinak tűnt ez az amerikaias sikertörténet. Poroszos iskolákban cseperedve általában úgy tartjuk, az igazi teljesítmények vérrel-izzadtsággal, hosszú évek alatt keletkeznek. Én is sok éven keresztül, szó szerint éjjel-nappal rajzolva fejlesztettem rajztudásom. De számtalan ellenpélda van, ahogy említettem, nem egy tanítványom mára már művész.
Az élet nem vizuális területein dolgozó kontollcsoport teljesítménye győzött meg arról, hogy a módszer igazán hasznos, működik, összeegyeztethető finom, európai ízlésünkkel - jó kezekben. Örülök, hogy előítéletemet legyőzve elméletében-gyakorlatában, részleteiben is meggyőződtem a módszer hathatósságáról. Köszönet érte Betty Edwardsnak, tanáraimnak, tanítványaimnak is. Mindenkitől tanulok tanítás közben is. Figyelve tanulási folyamatát visszakövethetők a fejében némán zajló vívódások.
Jó látni a rácsodálkozó, boldog-döbbent tanítványokat, az "új" képességük birtokában vidáman ujjongó embereket. Ez a jó élmény megszokhatatlan öröm számomra, hasonló a jól sikerült színházi premier eufóriájához. Jó azután hallani sikeresebb iskolai előmenetelekről, munkahelyi gondok megoldódásáról, sikeres felvételi vizsgákról, kiállításon szereplésről vagy magánéleti problémamegoldásról.
A jobb agyféltekés tanfolyamról
I. alapkurzus
Akár a „pont–pont–vesszőcske” szintről indulva is valóban hihetetlen gyorsasággal haladunk a természethelyes ábrázolás felé a tanfolyamokon. (Tanítványok kurzus idején készült rajzai.) Négy nap alatt szinte mellékesen megtanulunk portrézni, és megízleljük az egész alakos emberábrázolás izgalmát is. A kompozicionálás, a kifejező méretválasztás, a helyes arányok, a perspektíva érzékelése és reprodukálása az emberi arc ábrázolásába épül, nem a hagyományos és sokaknak unalmas kockológián keresztül vezet. Elsősorban grafitrúddal , illetve ceruzával dolgozunk, de faszénnel, tussal, diópáccal, tollal is próbálkozhatunk, hiszen sokfélék vagyunk. Nagy súlyt fektetek a sikerélménnyel teli tanulási folyamatra, a gyakorlatokat és azok sorrendjét eszerint vezetem, ezért nem azonos feladatat kap mindeni. A tanuló motiváltságára építek, a feladatok végrehajtására szánt időegységet ennek a szempontnak vetem alá. Az első két nap szinte kizárólag olyan gyakorlatokat végzünk, amivel a jobb agyféltekénket edzük. Nagyon érdekes önmegfigyeléseket végzünk gondolkodási folyamatainkról, amiket magunktól csak azért nem veszünk észre, mert túl közelről nézzük. Megtanulunk bánni a rajzeszközökkel és az ábrázolás alapegységeivel. Megtanulunk többféleképpen rálátni egy azon problémára, mint ábrázolási feladatra. Viszonyításokat, hasonlóságokat, ellenpólusokat tanulunk meg találni. A 32 órás program második felében megtanuljuk magunkat "hintáztatni" a két agyműködési állapotunk között. Ekkor tanulunk szabályszerűségeket, melyekkel ellenőrizni leszünk képesek saját magunkat. Megfigyeljük, milyen hatással van akár egyetlen apró részlet megváltoztatása is az egész jelenségre. Folyamatos tapasztalatszerzés és korrekció medrében halad ki-ki a maga erejéből. Senki rajzába nem javítok bele, mindenki maga "izzadja ki igazgyöngyét", így minden hazavitt munka végül önálló munka. Az viszont gyakori, hogy értelmező rajzokat készítek akár nagyításban is, párhuzamosan, hogy az ábrázolás folyamatába, mint tevékenységspirálba bevonzzam a tanítványt. Arra is igyekszem ügyelni, hogy korrigálás közben ne én áruljam el, hogyan, mi a jó, hanem kérdéseimet úgy tegyem fel, hogy ki-ki maga jöjjön rá. Addig kérdezek, míg az érintett rá nem jön a megoldásra. Tanítványaim a tanfolyam után is rajzolnak, nélkülem is, bár van lehetőség további tanulásra is. Így a kezdő rajzosok is jól felkészülnek az önálló munkára. Megtanulhatnak konstruktívan kérdezni is maguktól.
A tanítási módszerért köszönet a Nobel-díjas agykutató, Roger Sperrynek felfedezéséért, melyet az agykutatás területén elért, illetve Betty Edwardsnak, aki kidolgozta és továbbfejlesztette az ezen alapuló jobb agyféltekés rajztanítási módszert. Sperry a két agyfélteke elkülönült működését bizonyította agysérültek rehabilitációja közben. A két agyteke eltérő mechanizmusát elsőként tárta föl. Edwards zseniális tanárként integrálta a tudomány eredményeit tanári munkájába. Bármilyen kézenfekvő, hogy az agykutatás megállapításainak helyet adjon a pedagógiai gyakorlat, cseppet sem magától értetődő. Egy megcsontosodott mechanizmust éppolyan nehéz megváltoztatni, mint leszokni egy szenvedélyünkről.
Ahogy természetes, magam is hozzátettem saját e tárgykörhöz kötődő tanulási és tanítási tapasztalataimat, köszönet érte jó és rossz tanáraimnak, és minden tanítványomnak. Honosítva a módszert, figyelembe veszem eltérő sajátosságainkat, gondolkodási szokásainkat, attitűdjeinket. Segédanyagaim szerkesztésénél európai művészi kvalitásokra építek, egyben ízlést formálok. Kerülöm a szépelgő megfogalmazást, hús-vér mivoltában igyekszem láttatni a jelenségeket. Röviden magyarázok, nincsenek lila ködök, csodák, csak tények, de azok csodálatosak.
Ugyanaz nagyon sokféleképp elmagyarázható. Többek között itt segít a tanári képesítés. Inspirálom a tanítványokat bemutató rajzaimmal. Megfigyelve a tanítványok gondolkodási mechanizmusát, korrigálásaimmal ott avatkozom be, ahol pszichológiai-módszertani szükség diktálja. Minden rajznak vannak értékei, amit jószemű tanár meglát, igen gyorsan analizál és olyan szóbeli instrukciókat ad, amivel tényleg lehet mit kezdeni. Sosem rajzolok bele más munkájába. Néha olyan hirtelen és látványos fejlődés látszik, hogy otthoni környezetükben meggyanúsítotják tanítványaimat. Valóságos promenád számukra a bizonyítás.
Hogyan hat a gondolkodás fejlesztésére?
Amíg valamit nem kell reprodukálnunk, azt hisszük, pontosan ismerjük. Ha megpróbáljuk lerajzolni, rájövünk, mennyi részletet hagytunk figyelmen kívül, ahogy az aktív és passzív szókincs közötti különbségnél tapasztaljuk, mennyivel több szót értünk meg a használtakhoz képest. Más felismerési és más felismertetési szinten ismerni valamit. Mivel nem alapszik iskolázottságon, bárkinél hathatós. Szégyenlős, vagy zárkózott embereknek is segít, mivel megfigyelésük tárgya többnyire külső tárgy. Többnyire, hiszen a tanfolyam első és záró akkordja egy-egy önarckép tükör segítségével.
Rendszerszerű gondolkodásra nevel. A gyakorlatok során objektíven megtapasztalja mindenki, hogyan hat a legkisebb részlet megváltoztatása az egészre. Olyan ez, mint az ökológiában egy új faj megjelenése, vagy csak megváltozása. Dominóelv-szerű változást okoz az egész rendszerben. A rajz parányi világrészként tükrözi relációk igen bonyolult hálózatát. Rajzolás közben számtalanszor módosítunk. Elveszünk, hozzáadunk, megerősítünk, kiemelünk, alárendelünk. A rajzolás révén így egyszerűbb kísérleteket végzünk. Felismeréseink, rácsodálkozásaink örömet okoznak, ún. AHA-érzésünk támad. Tanítványaim gyakran számolnak be olyan önálló megfigyelésekről, amikhez élesebb megfigyelésük révén jutottak.
Egyoldalú iskolai nevelésünk során dominanciát szerzett egyenes vonalban dolgozó, időérzékkel megáldott bal agytekénket megtanuljuk lecsendesíteni. Azért van erre szükség, mert fizikailag nem vagyunk képesek egyszerre aktivizálni bal és jobb agytekénket. Hasonlítható ez a járás folyamatához. Mindkét lábunkat egyidejűleg nem tudunk járni, futni. A súlypontok gyors áthelyezése segíti haladásunkat. Sperry Nóbel-díja a tanítás módszertanát segíti, azzal, hogy az eddigi egy lábon szökdelve, tehát fárasztó, nehéz tanulást felváltja a kiegyensúlyozottabb agytevékenység, mikor bal és jobb agytekénket egyenletesebben terheljük. Megtanuljuk a rajz révén könyvtárfaként átlátni a részleteket. Így nem elveszünk bennük, hanem átlátjuk, ahogy egy térképet.
Problémamegoldó gondolkodásunk újabb részletesebb, pontosabb adatokhoz jut. Elcsodálkozunk, hogyan nem jöttünk rá eddig azokra a megoldásokra, amik az orrunk előtt voltak. Gordiusznak érezhetjük magunkat a csomójával.
Jelentkezés, időpont-egyeztetés emailben
II. színes kurzus
Az ábrázolási készség a színes technikákkal folytatódhat, melynek három napja során ki-ki megismerkedhet a színkeveréssel, a színek jelentéseivel, szimbolikájával és sok technikával, pl. batikolás viasszal, akvarell, diópác, tus, lavírozás, akvarellkréta, akvarellceruza, tempera, tojástempera, akril, olajfesték, használata. Miközben tobzódhatunk a képzőművészeti technikákban, nonfiguratív alkotást készítünk, az alpokon túljutott tanulók választhatnak egész alakos, esetleg mozgó embert és állatot, de festünk a hagyományos stúdiumok szerinti csendéletet, tájat is. A tanfolyam végére mindenki több olyan saját kép birtokába kerül, amelyet büszkén akaszthat a falára.
A tanfolyam ára: 40 000 Ft + Áfa
Jelentkezés, időpont-egyeztetés emailben
A rajztudás szintjei