Magunkról

Névválasztás

Bár ódzkodom az idegen nyelvű névadástól, jobb szeretek cipőboltban vásárolni, mint shoe’s shop-ban, ez a név annyi mindent tömörít, ami nyomós oka kötődésemnek.
Magában foglalja az indulást, a vonalat mint a rajzolás eszközét, a rajztanulás startvonalát.

Megtalálható benne a csillag, amivé bárki válhat, a művészet, annak szentsége, ahogy én gondolok rá. Értelmezésemben művészetet ma köznapisága teszi azzá, csakúgy, mint a népművészetet, vagy az ősi kultúrák művészetét. (lásd: art brut, land-art, minimal art, pop art, konceptuális művészet) A szó itt formateremtő tökéletességre törekvést jelent, főhajtás a nagy designer, a természet előtt.
Ezekből a forrásokból, de ma élő, mai problémákon gondolkodó szemlélettel és modern anyagok-technikák felhasználásával újrahasznosítással is készülnek képeim, tárgyaim.
Valamennyien üzenetek.

A pitypangról, mint szimbólumról: Termékenységet, köznapiságot, folytonosságot hordoz. Formai értelemben a gömb a legtökéletesebb mértani test, elemei pedig leírható csillagokként. Leképezi a rész-egész bonyolult viszonyát, ami minden természeti és alkotott tárgyra egyként igaz.

Vizuális tervezői pályán, felnőttként jöttem rá, hogy nem mindenki tud rajzolni. Addig azt hittem, csak nem akar, vagy hülyéskedésből téveszt. Láttam, mikor konstruktív megbeszéléseken , jól szituált, tanult felnőtt feszeng, mert szóval nem lehet elmagyarázni az elképzelését, rajzzal pedig nem képes. Igazán csak akkor értettem meg, milyen könnyű dolga van annak, aki bármikor, bármiből konstruálhat egy egész világot. Az vezetett a tanári pályára, hogy átadjam azt a könnyedséget, örömöt, amivel az ember időhatárokon, nyelveken is túl kifejezheti saját maga gondolatait.

Mikor  dr. Edwards módszerével találkoztam, előítélettel fogtam olvasásába. Még egy könyv, a sok mellé, amelyik szerkesztetni akarja a kutyát, macskát, lovat stb. De mikor saját tanári tapasztalataim is, témáim, bevált módszereim testvérei és ikertestvérei, ráadásul még több módszer tárult elém, kételyeim kapituláltak. Mikor a vonatkozó tudományos szakirodalmat olvastam, igazi heuréka érzésem volt. Nagyon becsülöm a professzor asszonyt, mert módszerfejlesztésével olyat tett, amire sajnos kevés példa van: Áttette a tanítási gyakorlatba a tudomány vívmányát.

Módszerének elemeit sikerrel alkalmaztam igen alacsony óraszámú köznapi iskolai rajztanításban is. Ez kézzel foghatóan bebizonyította, mennyire hatékony eljárást fejlesztett ki. Tesztcsoporttal dolgozva, eredményeket elemezve, dokumentálva még több részlet vált érthetővé. Külön becsülendő, hogy a Jobb agyféltekés rajzolás című könyve nem lezárt egész, hanem javasol további irányokat, nyitva is hagy, folyamatos kiegészítést javasol.  Elég széleslátókörű tehát ahhoz, hogy túllásson saját szűkre szabott emberi életén. Éltem is tengeren túli tanácsával és az európai kultúrkörből tápláltan saját tanári gyakorlataimmal erősítem alapvetését, nem elveszek belőle.

Ezért nem is helyeslem az önjelölt ún. "tanárok" tevékenységét, akik lecsupaszítva, szakértelem és odafigyelés nélkül, pusztán haszonelvtől vezetve lejáratják a módszert érdeklődők és szakmai fórumok előtt. Könnyen felismerhetők, hiszen az Edwards-féle munkafüzet képanyagát kimásolva, azok sorrendjén mechanikusan végig haladva tevékenykednek. Tanítványaik közzétett munkái mutatják,  hogy nélkülöznek könnyen megszerezhető tudásokat is. Minden tanítványommal folytatott munka még több információval szolgál. Utánolvasásra, újabb tanulásra, kutatásra ösztönöz, hiszen nincs változatosabb "munkadarab" az embernél. Tanárként nincs kompetenciám pl vízmérnöki munkára, bár talán meg tudom szerelni a csapot saját házamban. Hihetetlennek tűnik a felelőtlenség, amellyel tanulmányok híjján az emberi elmébe matatnak az avatatlan kézzel. Ilyen az is, mikor az Edwards-fejlesztette gyakorlatsorból elhagynak, a tanfolyami időt éa a gyakorlatok számát kurtítják. A terembérleti díjak, a ráfordított idő így kevesebb, a szolgáltatás piacképesebb. Márcsak azért is, mert rohanó világunkban amellett döntünk amire kevesebb időt kell fordítsak. Emiatt sok szépelgő igénytelen alkotás születik. Ez felborzolja művészek és vizuálisan gyúrtak szemét, prüszkölnek, mert soha nem látott arányban nő a vizuális hulladék. A piacnak dolga a szelektálás, a szépre igent, a giccsre nemet mondani. 

Sok és sokféle képzésen, munkatapasztalaton túl háromgyerekes anyaként is nézem a világot. Összegereblyézett tudásomat szeretném hozzáférhetővé tenni. Örülök, hogy taníthatok, mert a rajzolás a boldogság egyik formája. Ez a boldogságforma fertőző! 

A rajztudás három szintjét különböztetem meg:

1. Bármit le tudsz rajzolni térbeliségében, amit kellő ideig megfigyelhetsz.

2. Emlékképből képes vagy térben lerajzolni szinte mindent.

3. A sosem látottat ki tudod vetíteni fantáziádból. Ez tervezői, művészi szint. 

Az alapkurzus lehetővé teszi az első szint megszerzését. Modell után bármit le tudsz rajzolni. Tradícionális oktatás mellett ez kb. 4 év alatt zajlik heti 2-4 óra ráfordításával. Engem így tanítottak még. A tanfolyam 32 órája alatt megszerezheted ezt a szintet. Bárki számára elérhető, aki rajzeszközt képes és akar mozdítani. Nem művészet, csupán erős mesterségbeli tudás!

A második szint az emlékezet utáni rajztudás fejlesztése. Gyors vázlatokat, elsuhanó, mozduló alakokat is le tudsz rajzolni. A haladó kurzuson erre is képessé válhatsz.                              

A művészi-tervezői szint ezek feletti. Mindamellett, hogy az előbbi szinteken teljesíteni tudsz, a valóság elemeit egyéni módon ábrázolhatod. Már azt is le tudod rajzolni, amit csak elképzelsz. A kezed kivetítő projektorrá válik.  Az agyad onthatja az elképzeléseid, a kezednek csak követnie kell. Jól animált tehetséget hordozó gének is szükségesek, de hangsúlyozom, hogy a kreativitás és originalitás is fejleszthető! Ehhez a szinthez sok műhelymunka, rengeteg alkotó technika kipróbálása, jó mester, mesterek kellenek. 

Eddigi tanítványaim sikerét abban látom, hogy egyéniségüket egyedi módon bontakoztathatták ki. Mindegyikük egyénileg nekik szabott feladattal fejlődhetett, anyag, eszköz és legelsősorban önismerethez jutottak. Csak akkor látjuk meg magunkat valójában, ha másokhoz mérjük. Büszke vagyok rá, hogy egymást segítő műhellyé válhattak a csoportok.

Panajotu Anna, rajz, művtöri és vizutanár